A görögkatolikus vagy más néven a bizánci rítusú katolikus egyházak a keleti katolikus egyházak közé tartoznak, ezek legnagyobb csoportját alkotják. A keleti katolikus egyházak a keresztény hagyomány valamely keleti – bizánci, örmény, kopt, káld, szír (nyugati szír, keleti szír) – rítusát követik, és kánoni egységben vannak a latin rítusú római Apostoli Szentszékkel. A kánoni egység az egyházi unióval jön létre, mely során meghatározott feltételek mellett egy keleti rítusú egyház vagy annak egy része betagozódik a katolikus egyházba, elfogadva a római pápa egyházfőségét és a katolikus egyház tanítását. Az unió elfogadásának alapfeltétele a keleti fél részéről a rítus sérthetetlenségének garantálása. A rítus fogalma a liturgikus szokásokon kívül magába foglalja az egyházfegyelmet a maga sajátosságaival, valamint a saját teológiai és lelkiségi hagyományt.

A keleti katolikus egyházak létrejöttét előmozdító törekvések a tanbeli különbözőségekből és egyéb okokból született egyházszakadások meghaladását célozta. A mozgalom első jelentős mérföldköve a firenzei zsinaton megkötött – rövid életű – unió volt Róma és Konstantinápoly, valamint Kijev között (1439), melyet további megegyezések követtek. Közép- és Kelet-Európában a trentói zsinatot (1545–63) követő katolikus reform, valamint a felekezetszerveződés folyamatai adtak lendületet az unionista törekvéseknek. A szomszédos Magyar Királyságban a XVII. század során négy régióban – a Délvidéken (Márcsa, 1611), a Szepességtől Máramarosig terjedő tizenhárom vármegyében (Ungvár, 1646, Munkács, 1664), Nagyvárad térségében (a XVII. század utolsó évtizede) és Erdélyben (Gyulafehérvár, 1699–1700) – zajlottak le uniók, melyek több bizánci rítusú népcsoportra (ruszinok, románok, szlovákok, magyarok) terjedtek ki. Az egyházszervezeti fejlődés része volt az 1912-ben a magyar görögkatolikusok számára létrehozott Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása. (vö. www.byzantinohungarica.com).

2015. március 20-án Ferenc pápa megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat, s ennek részeként a – Hajdúdorogi Egyházmegyéből leválasztva a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye közigazgatási területével azonos – Nyíregyházi Egyházmegyét, nyíregyházi székhellyel. Az „Ad aptius consulendum” kezdetű apostoli konstitúciójával a Szent Miklós-templom székesegyházi rangra emelkedett. A székesegyházat 1897-ben szentelte fel Firczák Gyula munkácsi püspök. Az épület kívül-belül megújult 2019 és 2023 között, újraszentelésére ünnepélyes keretek között 2023 decemberében került sor.

Az egyházmegye főpásztorát – Szocska A. Ábelt – 2018. május 10-ei dátummal megyéspüspökké szentelték. Jelmondata: „Segítségeddel”.

A püspöki rezidencia Nyíregyházán a Bethlen Gábor u. 5. szám alatt található. Az egyházmegye tevékenységeinek bővülésével az egyházmegyei irodák Nyíregyházán, a Bujtos utcán található, Szent Miklós Ház névre keresztelt épületkomplexumban kaptak elhelyezést. A Nyíregyházi Egyházmegye elsődleges feladatán, a hitéleti tevékenységen kívül oktatási, szociális, gyermekvédelmi, karitász feladatokat is ellát Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye vonzáskörzetében. A Parókiák mellett az egyházmegyei intézmények is Krisztus szeretetéről, a megélt hitről tesznek tanúságot a hétköznapok során.